Ma végre bejutottam a székházba... Nagyon jól éreztem magam, végre egy kicsit fontosnak érezhettem és éreztettem is magam, hiszen 9-13h-ig csak adott csoporttal és a vezetőjükkel voltam együtt. Megnéztem, hogy ők mit és hogyan, majd megmutattam 4 kisebb csoportra lebontva, hogy mi mit és hogyan csinálunk a napi munkavégzésünkkor. Voltak kérdések, figyeltek, tetszett. Majd tartottunk egy fórumot is, ahol beszélgettünk, hogyan lehetne gyorsabbá, hatékonyabbá tenni a napi munkánkat, hogyan lehetne jobb a kommunikáció. (Itt meg is jegyezném, hogy végre foglalkozhattam 30p-en keresztül közel 30 emberrel. Nagy kihívás volt, hiszen hiába most végeztem a sulival, de igazán sosem volt ilyesfajta gyakorlatunk abban, hogyan is tartsunk meg egy előadást ennyi embernek, hogyan legyünk igazán a felnőttek tanítója, hogyan legyünk igazi trénerek. Igazán nem szeretnék szerénykedni, de legyőztem a feladatot, úgy érzem felnőttem hozzá –persze ebben a kollégáknak is partnereknek kellett lenniük, hogy vevőek voltak arra, amit mondtam, valamint voltak kérdések is, aminek külön örültem.)
Majd közös ebéd a csoportvezetővel, itt kicsit átbeszéltük a napi problémákat, egyéb dolgokat, meg lettem dicsérve, hogy milyen jó kiállásom volt, jól vezettem a fórumot is.
Nagyon tetszett bent, tetszett ez a fél nap bent a kollégákkal…ja, és nagyon finom volt a moccachino az új kávéautomatából!J
Annyira boldog lennék, ha elérhetném az életben az egyik célomat, ami az lenne, ha tréner lehetnék a mostani cégemnél... úgy értem "A cégnél", akinek dolgozom! Valamilyen szinten ez most is megvalósulhatott, de az lenne az igazi, ha szó szerint ezzel foglalkozhatnék, ha ez lenne a dolgom, hogy betanítanék, bemutatókat tarthatnék, oktathatnék, trénerkedhetnék... Nem elérhetetlen a célom, de sokat kell még érte letenni az asztalra. Ja, és csak optimistán! Hiszem mindent lehet, csak akarni kell!J
Az előbb beszéltem Apuékkal, jól vannak. Apu levezetett 3000 mérföldet Amerikában, remélem amikor hazajönnek órákig csak mesélni fognak, és rengeteg képett kattintottak. Tuti egy életre szóló, hatalmas élmény lehet ez, és borzasztóan büszke vagyok rá, hogy ezt is elérte.
Írom a házidolgozatom... hulla fáradt vagyok, már nem látom, hogy mit írok, és igazán fel sem fogom. Még ott a holnap, áttudom nézni, aztán gyorsan elküldöm, nehogy baj legyen belőle.
