... vagy mégsem?
A munkanélkülim 69eFt volt, de ez semmire nem elég, járok kineziológushoz, akit fogalmam sincs miből fogok majd kifizetni (10eFt/alkalom), az angol egyre nehezebb, utálom magam, rohadtul nincs munkalehetőség, mindenki megmondja, hogy mi a jó, de baszik segíteni és szar ez a zene, ami éppen szól.
Amióta elment a Papa egyszerűen nem találom önmagam, fáj az elmúlás, de az emléke örökre megmarad.
A végére egy "fájdalmas" pozitívum: MEGVAN A KAZETTA!
A történet a következő... Mama keresgélte a kazettát, újra átforgatott mindent a Papa szobájában. Majd megtalált egy képet, ami külön volt eltéve. 2005 karácsonyán készült, a Papa átölel/karol engem és úgy vagyunk lefényképezve. Egész jó kép, legalábbis a Papáról. Fogta a Mama és kitűzte a naptárhoz, majd a Papához szólt: Papa, a kurva életbe, hol a kazetta, hova tetted?... Csönd... Tovább nézelődött és gondolkodott a Mama, hogy hol lehet. A Papa tvéje fölötti pocra nézett és gondolta, hogy átnézegeti még a videókazettákat is, hogy miért ne. Aztán ahogy felnyúlt a polcra, megfogott egy videókazettás dobozt, amiben nem kazetta volt... valami zörgött benne... benn volt a kazetta. Ha ilyen létezik, akkor odairányította a Mama kezét a Nagyapám... hihetetlen. (Majd egy hónapig nem bírtam meghallgatni...)
