Volt séta a hidegben 4 órás, Sangria, beszélgetés, röhögés, röfögés, szakadás, ölelés, kivilágított BuTapest, megbeszélés, művelődés, lelkizés, csókolózás, MűPa, színházkert, Bábeli torony, sötét, Lurdy-ház, Mc Donald’s, 103-as busz, hazajövetel, átfagyás, nincs víz.
Fruzsi ismét alkotott. Beszólt az Apjának:
-Apa! Takard el a nunid!
Bátyám erre elkezdte igazgatni, a gyerek ismét megszólalt:
-De ne a kezeddel!
Voltam Jazzation koncerten Anyuval. Örök élmény marad, fantasztikus előadás volt a Jókai klubban. A lányok kiöltözve, hatalmas színes boákban, a fiúk elegánsan öltönyben. Voltak a szokásos jazz dalok, természetesen csak és kizárólag a capella, valamint felhangzottak újak is. Elbűvölően énekelte Katus a Hyppolit a lakáj c. filmben felhangzó „Köszönöm, hogy imádott” c. régi dalt, valamint az „Egy kis éji félhomályban” c. dalt az Egy csók és más semmi c. operettből. Remekül szórakoztunk, szép esti program volt.
Munkáról nem írnék sokat, bemásoltam már 2 levelezést, meg egy obszcén bejegyzést.
Egy szóval tudnám jellemezni: SZAR!
Leventével egyik reggel találkoztam, így később mentem a melóba. Reggelivel vártam, de mire eldöntötte, hogy mit kér, már a szobámban voltunk egymás karjaiban és igen lenge öltözetben… Majd ettünk pár falatot és bevitt dolgozni. Tetszett ez a reggeli látogató, lehetne gyakrabban is…
Amúgy 2 hete nem tudok róla, nem láttam, csak telefonon beszéltünk pár percet. December 31-el felmondtak neki. Nem tudok részleteket, ha találkozunk, majd elmeséli. Most pénteken hívott, találkozni szeretett volna, de mondtam betegen itthon, nem igen aktuális. Ez van, sose akar összejönni valami miatt a találkozónk.
Gyémántossal úgyahogy megvagyunk, néha vitázunk, néha öljük egymást a kedves megjegyzésekkel, néha hatalmas ölelések, vagy ahogy kedves barátosném mondta: turbékoltok, mint egy galambpár. (Ja, és még kinézetre is olyan vagyok, mint egy töltött galamb… szóval igen találó. Hahaha)
Pl: tegnap előtt este telefonon kiosztottam, mert belegázolt a lelkembe, erre tegnap meglátogatott (mert beteg vagyok), hozott nekem sütit, majd megnéztük a Benjamin Button különös élete c. filmet. A végén mindig sírok, olyan szép és szomorú ez a film. Megölelt, simogatott, vígasztalt. Döglöttünk a kanapén, és olyan meghitt volt, tetszenek az ilyen szombat esték.
Voltam bent egy napot megint a székházban. Vicces volt, hogy mennyien nem ismertek meg most, hogy levágattam a hajam. Délig voltunk oktatáson, majd vissza a mókuskerékbe dolgozni. Nem rossz ott bent, de van előnye annak is, hogy ott dolgozunk, ahol a busz se jár.
Apuval tök jól elvoltunk egyik vasárnap. Camponában megnéztünk egy filmet, majd beültünk a Don Pepébe kajálni. Amennyire szemét idő volt (szakadt az eső egész nap, fújt a szél), annyira jó volt, meg beszélgettünk. Este Gyémántossal ismét moziztam. Ugyanott.
Múlthét szombat este ültem a gép előtt, MSN… No.2-vel msneztem, majd felmentem iwiw-re is. Kiderült, hogy 3 hete itthon van kedves Önző Afrikába lelépett exem. Akart is találkozni, természetesen nem kimondottan azért, hogy beszélgessünk, hanem inkább, hogy bAszélgessünk. Erre nem igen vagyok kíváncsi, és közben rájöttem, hogy magára az emberre SE! Így engedtem a csábításnak és átmentem No.2-hez Gitar Herozni. Jajj, de jól szórakoztam, nagyon megtetszett ez a fajta zenélés. Én is szeretnék majd egy ilyet. Van ugráló padja is, de azt most nem vette elő. Majd nézegettünk fényképeket Ceylonról, meg Törökországról… és nem tudom, hogy hogyan történt, de indultam volna haza… aztán már az ágyán voltunk, csókolóztunk, simogatott. Lefeküdtünk. 18 éves koromban voltam utoljára vele. Furcsa volt, de kellemes élmény maradt. 2h-re értem haza.
Már többször le akartam írni, de nem jutottam el még idáig. Úgy néz ki, hogy Apu a fejébe vette, hogy elmegy Ausztráliába, meglátogatja a Barátnőmet. Kb. 1 hónapra tervezné, én is mennék vele, de gyűjtenem kell, mert nem tudja kifizetni a kettőnkét, csak besegít.
Mekkora élmény lenne, úristen… egy felejthetetlen utazás. Nagyon szeretném látni a Barátnőmet, és persze Ausztráliát is. Előbb, de inkább utóbb úgyis megvalósítom ezt az álmomat is. Eddig az életemben úm. összejöttek a dolgok, ez is sikerülni fog, mert tulajdonképpen egy szerencsés embernek mondhatom magam ilyen szempontból (magánéletet most hagyjuk, bár meg kell említenem, hogy akit nagyon akartam és normális eszközök igénybevételével, adott körülmények között elérhető volt, azt meg tudtam szerezni… no és persze azt, aki hagyta is magát). Na, megszólalt az ego belőlem. Milyen szép is lenne az Élet, ha ilyen egyszerűen menne minden, mint ahogyan ezt az előbb leírtam. Hm…
Pénteken 2 teljes órát zongoráztam. Olyan szinten kikapcsolt, hogy szinte elrepült az az idő, aíg ott ültem. Meg is tanultam a Por Una Cabeza-t. Este olyan jó kottákat töltöttem le anetről, öröm lesz megtanulni őket. A legjobb, hogy csütörtökig nem megyek dolgozni, mert itthon vagyok betegállományban és tudok zongorázni. A betegség része annyira nem jó, mert köhögök, mint egy szamár és már a torkom is kezd fájni. Hőemelkedésem is volt. Sokat pihenek, teázok, olvasok, tvzek, telefonálok.
