"Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént." (G.G. Márquez)
Amióta nem írtam ide, sok idő telt el, és nagyon sok minden történt. Többek között a legfontosabb, hogy vége lett, lejárt a próbaidő.
3 hónapig tűrtem, de aki ismer tudhatja, hogy nekem aztán senki nem tudja megmondnia, hogy mit csináljak, vagy ne csináljak. Neki sikerült! Ideig-óráig ugyan, de összejött. Talán azért, mert szerettem? Lehetséges.
A legjobb ugyanakkor, hogy sikerült (ismét) teljes idiótát csinálni magamból, de ez még semmi, a barátaim előtt is. Persze ők meg nem szóltak, nem figyelmeztettek, hogy "hé te hülye, már megint ugyanabba a gödörben keresgélsz valamit?" Hagyták, hagytak! Vicces, az egyik még el is hitte a szépet és a jót, ugyanúgy, mint én. Szánalmas volt az ember, és szánalomra méltó volt, ahogyan viselkedtem. szavakat nem találok...
Egyet viszont biztosan tudok és érzek:
:))) ! ! ! F E L L É L E G E Z T E M ! ! ! :)))
Jó tanulópénz és idő volt, remélem nem hoz össze a Sors többé ilyen emberekkel, ha pedig mégis, akkor nagyon gyorsan lépni fogok, és elkezdem lepattintani az illetőt.
Önző emberrel NE kezdjetek!
