Csütörtökön a fodrásztól haza, elkezdek lezuhanyozni, mert Gyémántos úr az új haj megünneplésére elhívott vacsorázni a törzshelyünkre... Természetesen mindennek ilyenkor kell történnie. Kicsit sem volt vicces, hogy az összes víz, amit elzuhanyoztam kiömlött, vagyis nem folyt le a lefolyón... amikor kiléptem a bokáig érő vízbe, pillanatra majdnem elbőgtem magam, hogy ez is csak velem történhet. Ok, rongyot azonnal elő, vödör, lehajol, elkezd MEZTELENÜL felmosni. Vicces lehettem... aztán jött Anyu, kiderült nagy a baj, mert totál eldugult a kád lefolyó. Mi hiányzott még??? Felhív Levente, hogy mit szólnék a péntek 21h-hez? Mondtam ok, várom. (Na? Ezt is lemondja majd? azért érdekes, hogy megerőltette magát és máris milyen gyorsan meggyógyult. Tudom, hogy piszok vagyok, de frankón nem értem néha a dolgait). Aztán szerencsémre kész voltam a fürdéssel, na meg nem itthon aludtam. 30p késéssel lelibegtem, és elvarázsoltam Gyémántos urat a hajammal, meg úgy alapból. Vacsi, kicsi séta, este meg amíg zuhanyzott én el is aludtam ahogy illik... Azért reggel bepótoltuk ami este elmaradt...
Levágták a hajam. Talán ez az egyetlen jó hír így a hétvégére. Nagyon tetszik. Rövid, van tartása, szexi és kihívó -ahogy kértem a fodrásztól! :)
Tegnap itt volt Levente 20:45-22:15-ig... furcsa, nem a megszokott, hiszen eddig 3-4 órákat voltunk együtt. Megjött, egymás karjaiba ugrottunk, hatalmas ölelés, csókok. Több, mint 2 hete nem láttuk egymást. Mondta, hogy: Hiányoztál! Megmasszíroztam, simogattam, puszi, csókok... de milyen csókok, úristen! Nagyon finom, gyengéd, majd heves, forró, közben hosszan egymás szemébe nézés... majd olyat szexeltünk, hogy nem bírtam ráállni a lábamra egy ideig... aztán beszélgettünk, illetve inkább ő fosta a szót. Aztán furcsa volt, hogy ilyen korán elment... na, kellett is ez nekem. Teljesen kikészültem. Itt fetrengtem az ágyon, és a könnyeimmel küszködtem. Majd' szét szakadt a szívem. Azt hiszem megtörtént az, amitől úgy féltem. Elkezdtem iránta érezni, kezdem megszeretni. Ugyanakkor tudom, hogy nem lehet az enyim. Belepusztulok. Hívtam Gyémántos urat, meghallgatta a bőgésemet, furcsa, hogy pont neki mesélem el... biztos vagyok benne, hogy majd' megszakad ilyenkor a szíve, mert szeret engem, és kb. 3 hete van valami megnevezhetetlen köztünk. Ugyanakkor mi csak barátok vagyunk... vagy mégsem? Nem hiszem el, hogy nem pusztul bele, hogy az imádott nőjének szeretője van. Nekem hazudhat, de saját magának nem! Persze én se vagyok normális, hogy van egy barátom, akivel egy ideje úgy viselkedünk, mint akik járnak, tehát együtt alszunk, együtt megyünk ide-oda, munkán kívül szinte mindig együtt lógunk úgy 3 hete... és akkor mellette ott van még nekem Levente, aki tökéletesen kielégíti a vadabb szexuális vágyaimat...
Őrült vagyok?
Aztán könnyek között végül elaludtam este, ma reggel első dolgom volt hívni Gyémántos urat. Bocsánatot kértem az esti kiborulásomért... aztán persze, hogy felhúztuk egymást a kis szexi játékainkkal... és megbeszéltük, hogy vasárnap este együtt alszunk... majd letettük, indult dolgozni. Aztán kb egy óra múlva megcsörren a telefonom, hogy mit csinálok, és hogy engedjem már be... feljön, csönget, beengedem, erre lekap... mondja, hogy nem bírta ki vasárnapig, és hogy kíván. Meglepődtem, jól is esett, meg nem is. Kedvem nem sok volt a dologhoz. Aztán mégis megtörtént, jó volt... aztán megbántott, megalázott valamivel. Majd' elsüllyedtem szégyenemben, igazából magamra voltam mérges, hogy hogy lehetek ennyire szerencsétlen naív kis tyúk. Egy idióta barom, akit csak tárgyként használnak a férfiak, aki csak arra jó, hogy feljönnek hozzá és jól megpakolják. Igen, gratulálok, ennyi vagyok, ennyit érek. Levente még elmegy, hiszen ő mégis csak a szeretőm... na de Gyémántos???
Elküldtem. Kértem szépen, hogy menjen el... komolyan mondom, még egyszer meg kellett volna kérni, hogy menjen, az már TAKARODJ! lett volna...
3 napja ezt hallgatom éjjel-nappal:
Lily Allen - Littlest things
https://www.youtube.com/watch?v=Czm4qGZmC2Y
ui: az már szóra sem érdemes, hogy az én volt Életkém, akit Horvátország után veszítettem el, mint barátot... szóval kedd óta nem jött dolgozni, mert ugye a kedd délutáni lelépés után szerdára hirtelen nagyon beteg lett 38 fokos lázzal... és erről ELFELEJTETT szólni a főnöknek azóta is. Minden gonoszságomat és cinizmusomat félre téve is azt mondom, hogy én eddig bírtam volna a főnök helyében (mivel nem az első eset, hogy hülyének nézi meg palira veszi), és közöltem volna vele, hogy pihenjen csak tovább, mert hétfőn már nem kell jönnie dolgozni...
