... hogy szakítottunk. Ilyenkor éppen egy volt kolléganőmnél voltam már teljesen magam alatt, kibőgött szemekkel és reménytvesztett állapotban. Elég szánalmasan nézhettem ki.
Másnap nem tudtam megszólalni egy teljes napig. Csak suttogtam. Egyszerűen nem jött ki hang a torkomon. A Főnök szólt rám, hogy minden rendben? "Nem akarsz inkább levelezni, mert az ügyfelek így nem fogják hallani, amit mondasz nekik..."
Ettől a naptól kezdődött egy új korszaka az életemnek. Egy sötét, mély, önmarcangoló és teljesen depressziós időszak. Utáltam. Főleg magamat. Majd elmúlt idővel... de elég hosszú folyamat volt, sokat kellett dolgoznia rajta egy barátomnak, és sokat kellett tűrniük a barátoskolléganőknek.
Köszönöm Nektek!
