„A szeretet nem múlhat el - megmarad. Ezért van az, hogy senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet". Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul. A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad.”
/Müller Péter/
és ezt most kicsit nehéz feldolgoznom... nem baj, valahogy túléljük!
"A legnagyobb konfliktus életünkben: ha az ember nem szeretheti azt, akit szeretni akarna." (Füst Milán)
15 éves... Nikki Yanofsky. Kanadában született, énekelt a Montreali Nemzetközi Jazz fesztiválon 2006-ban. Hihetetlen jó, szép és tiszta hangja van!
https://www.youtube.com/watch?v=D-bumYe5mfA
David Hicken - b-moll toccata orgonán. Számomra az égi zene, sőt az "isteni zene"! Természetesen csakis J.S. Bach: d-moll toccata és fúgája után! :)
https://www.youtube.com/watch?v=TFtz6R6wB0k&feature=related
Kicsit SOKK volt a héten, főleg a munka… Nem szeretem, ha keresztbetesznek, valamint ha szemétkednek ok nélkül. Igen kellemes volt minden nap 19-19:30-ig bent maradni. Ok, hogy nem volt Életkém, mert lebetegedett, de nem hiszem el, hogy ennyire bénák lennénk, hogy nem tudtunk végezni időben.
Voltam randizni J Nagyon jól éreztem magam, Ő is, csak kicsit fáradtak voltunk, mert meló után, este fél tízkor találkoztunk. Sétáltunk, majd beültünk a Szimpla Kert nevezetű helyre. Tetszett, bár kicsit sokan voltak, és nagyon kellett figyelni egymás szavaira. 1h-kor értem haza, jött SMS is, hogy szerinte megismételhetnénk az estét J Szerintem is J Aranyos, nagyon jól áll Neki, ha mosolyog! Igaz, most hazautazott a szüleihez, szabadságon van június 8-ig, remélem utána valamikor ismét találkozunk… Persze semmibe nem élem bele magam, majd alakul(unk).
Bátyámék új lakását néztük ma meg, gyönyörű (igaz, még semmi nincs benne, a konyhaszekrény elemeit is csak ma hozták meg). Tágas, és hatalmas terasza is van, ami 25m², maga a lakás meg 66m², ha jól emlékszem. Egy hátránya van, hogy eléggé kint van a belvárostól, tőlünk meg… szinte már vidék. Szeretnék majd egyszer én is egy hasonló kecót, vagy kicsit nagyobbat esetleg kerteset vagy kétszintest. Na, ez még a jövő zenéje, előbb tudjam megteremteni minden hónapban az árát (ha részletre venném) vagy találjak valakit, akivel ezt az egészet meg lehetne valósítani.
Tegnap sikeresen írtam egy 1-es ZH-t írásművelés tantárgyból. Igazából nem értem, ugyanis sosem volt gond a helyesírásommal, nyelvtanból mindig 5-ös voltam, irodalomból is jó. Nem véletlenül használtam fel az érettségi jegyemet magyarból a főiskolai felvételihez… és különben is, tehet egy szívességet a kedves tanárnő! Fel nem tudom fogni, hogy hogyan sikerülhetett így. Ok, hogy tele volt olyanokkal, hogy lássuk el melléknévképzős „i”-vel a szavakat, meg tegyünk hozzá –val/vel toldalékot, stb. Akkor sem értem, nem tudom felfogni.
Holnap megyünk színházba, illetve az Operettbe. Bajadér Dolhai Attilával és Miklósa Erikával. Kíváncsi leszek, remélem tetszeni fog.
http://kulturport.hu/tart/cikk/f/0/39120/1/kultura/
https://www.youtube.com/watch?v=LTJdf7zmVS0
https://www.youtube.com/watch?v=s61EKwUfntg&feature=related
Olvastam egy blogot a neten... hihetetlenül tetszik ez a mondat:
/"Sándor Gy. mondja rólunk (ütősökről)"/
Annyira unom már, pedig nincs sok hátra. Ma is inkább itthon maradok, és nem utazok 2x2 órát, hogy megírjak egy zh-t, és akkor 15h körül haza is érek, a melegről már nem is beszélve. Fontosabb most a holnapira készülni, az UV díjat meg majd csak összekaparom valahonnan...
Hatalmas nagy élmény volt 10 év után újra elővenni a Nintetndót, és játszani rajta. Talán sokatoknak mond még valamit az, hogy: Super Mario, Tetris, Antarctic, Mappy (a kedvencem), Contra, Popey, Macross, Quick Pooyan, Bomber penguin, Pac Man, etc.
Annyira gagyik a zenék alatta, totál kikészültem, amikor már majdnem a végére értem a pályának és akkor meghaltam. Kezdhettem előlről... (ez főleg a Marionál volt igen stresszes). Imádtam a tetris kalinkája vagy a tipikus tetris zene alatt gondolkodni... termésetesen órákon át, 8-9-es pályáig eljutva. Kedvencek közé tartozott a kis édes róka, aki a farkincájával egyensúlyozott, hogy a két léggömb el ne sodorja, miközben a kis madaraknak a lufiját pukkasztotta ki. Borzasztóan szerettem az Antarctic pingvinjével bejárni és meghódítani az Antarktiszt, még ha el is botlottam 1-1 lékben vagy repedésben, esetleg szembetalálkoztam egy kedvesen mosolygó fókával. Eszméletlen csatákat vívtam a szomszéd fiúval Contra-ban, általában én fedeztem őt, így sikeresen mindig végig vittük a pályát. Mókás volt a szerelmes Popey, ahogy Olivia szivecskéit összegyűjtötte, Pac Man megette az összes kis pöttyöt ami az útjába került, Macross alatt szólt a "Ezek mi vagyunk a szabadság vándorai" c. örök Demjén dal... A "bombát fingós kacsáról" meg már nem is beszélve... Mennyit nevettünk rajta.... Hmmm.
10 év. Hihetetlen sok idő. Eltelt. Elmúlt? Hmm.... gondolataimban most is hallom az örökké ismétlődő harmóniákat, és talán egy könnycsepp is kicsordult, miközben 17:30-20h-ig a tetris formáit rakosgattam sorokká, és közben elméláztam, hogy mennyire jó volt gyereknek lenni újra. Egy kicsit.
https://www.youtube.com/watch?v=NmCCQxVBfyM
Hallgassátok végig a Mario "összes pályáját" és nosztalgiázzatok velem! Jó szórakozást! (Megjegyzem, igen tehetséges a srác, aki zongorázik... Bravo!)
https://www.youtube.com/watch?v=SXgZhPjMQLQ&feature=related
Elérkeztem életem egy 3 éves szakaszának egyik kapujához. Tegnap történt meg egy egésznapos előadás keretében, hogy részt vehettem az utolsó főiskolai előadásomon (az előadásról bővebben majd egy későbbi bejegyzésben olvashattok... ha lesz rá időm).
Furcsa visszagondolni, hogy eltelt 3 év... Szerettem bejárni, még akkor is, ha 1-2 órát szó szerint végig aludtam. Jó volt beülni a nagy előadóba, ilyenkor ténlyeg úgy éreztem, hogy főiskolára járok, teljesen más hangulata volt, mint egy kisebb teremnek. Sok jó és érdekes előadást hallgattam végig ebben az iskolában. Természetesen voltak negatív dolgok is: az ügyintézés, a vizsgák, pár tanár hozzáállása, etc. Mindenképpen a pozitív dolgokat fogom megjegyezni, valamint a szívembe zárni ezekből a "sulibajárós" időszakokból.
Egy videóval szeretném zárni ezt a bejegyzést, valamint lezárni a 3 év előadásait:
https://www.youtube.com/watch?v=vnRqYMTpXHc
Pénteken vizsga után 2 órán keresztül hazautazás a suliból, majd készülődés. Telefonálás ezerrel, hogy hogyan kell odamenni, lehet-e autóval, etc. Majd ki melóhelyre 120-al, ott a SZABADNAPOMON 1 óra munka, csak hogy "induljunk már végre, mert éhes vagyok!"
18.20-ra végre megérkezés: parkolóhely keresés, séta, ámulás-bámulás, karszalag, bájolgás, jópofizás, helló-szija-derégláttalak-puszi, svédasztal, jópasiknézegetése, volt főnökkel lepacsizás, idegesítő kolléga bámulásának elviselése, koncert, tücc-tücc "zene" (bár inkább zörej), 21h-kor elindulás... de hopp! Nicsak, hívott az ex. Mit akarhat? Hívjuk vissza, hátha "fontos" (bár kétlem, hogy azokután bármi közölni valónk is lenne egymással...)
Csak tudatni akarta, hogy megy Afrikába, mert másnapra rá, hogy szakítottam vele, kirúgták és amúgy meg eszébe jutottam a vásárlási utalványról (amit a születésnapjára kapott tőlem). Megjegyzem, szánalmas volt az egész beszélgetés, még jó, hogy Afrikába megy, mert amúgy is elküldtem melegebb éghajlatra, hogy ne hívjon, ne keressen, hagyjon engem békén. Mondtam neki, hogy még jó, hogy szakítottunk, mert képzelje el, ha még együtt vagyunk és megkapja ezt a lehetőséget.... Természetesen mentem volna akkor is! -mondta flegmán. Erre visszavágtam: "Nem is baj, majd ott biztosan találsz egy afrikai nőt, aki olyan alázatos lesz veled, mint egy rabszolga, kinyalja majd a s***edet, és mindent megtesz érted, meg minden úgy lesz, ahogyan azt az ura kívánja, ahogyan TE akarod!" Majd mondtam még egy jó utat, szerbusz!-t és végre teljesen felszabadultam, egy picike darab kő sem maradt a szívemen. Hazafelé letekert ablak mellett üvöltött a rádióból a kedvenc számom, gyönyörű csillagos volt az ég.
Gigi D'Agostino - L' Amour Toujours (I'll fly with you)
https://www.youtube.com/watch?v=YOJpqu4D1T8
Történt ugyanis, hogy fel kellett hívnom az IT-sokat, mert be kellett állítani valamit a gépemen. Meg is jelent a kis ikon, hogy elfogadom, hogy belelép a gépembe? YES. Aztán látom az egérrel mozgatni kezdi. Keres. Fülemen a telefon, tartjuk a kapcsolatot, folyamatosan mondom a magamét. Majd IT-s emberkénk nem talál valamit, erre mit csinálok? Természetesen megmutatom... Nem, nem az egérrel, hanem odabökök az ujjammal. (Ekkor esett le, hogy hiába hallom a hangját a vonal másik végén, attól ő még nem látja, hogy én itt böködöm a monitort, mint egy hülye) Majd csendben körbenéztem, hogy nem látta-e senki a kis "szőkeségemet". Levegő kifúj, megkönnyebbülés, senki nem látott. Folytatja az IT-s a keresést, mókol, kérdez, stb. Majd újra nem talál valamit, ekkor már tanultam az előző esetből... a másodperc tört része alatt böktem arra, amit nem talált... majd rájöttem, hogy megint mekkora butaságot csinálok, hát ő hogyan látná, amit én itt mutaogatok neki. Megmutattam egérrel. (Ismét körbenéz, tiszta a levegő, nem látott senki, levegő kifúj, megpihen)
Ha-ha-ha :))))
Ma két jó dolog is történt. Az egyik, hogy végre majd' 2 év után újra van internet hozzáférési lehetőségem a munkahelyemen.
A másik, hogy voltam moziba. Angyalok és démonok... Nekem nagyon tetszett, főleg, hogy az egyik kedvenc filmem a Da Vinci kód. Ugyanaz a rendező, hasonló felállás, Tom Hanks maradt a régi, Ewan McGregor se alakít rosszul. A zene a Da Vinci kódban már elhangzott, csak kicsit tovább van fejlesztve, fantasztikus cselló szólót hallhatunk... Szóval összességében egy kellemes 2,5 órás thriller lett belőle, a végén a konklúziót meg vonja le mindenki maga!
Ja, jövőhéten megyek újra, de akkor már a Nagyapámmal :)
Unokahúgom ismét alkotott... megjegyzem, 2 éves:)
A hűtőn kis plüss állatok vannak, a végtagjaikban mágnes, így maradnak fent a hűtőajtón. Anyu odament az unokahúgommal, és mesélte neki, hogy mit esznek az állatok.
Nézd csak, ez egy majom. Mit eszik a majom? Banánt.
Nézd csak, ez egy tehén. Mit eszik a tehén? Füvet.
Nézd csak, ez meg egy béka. Mit eszik a béka?.... erre rávágja a kiscsaj, hogy ebédet! :)))
Szakadtunk a röhögéstől, persze Ő is, hogy ilyen vicceset mondott :)
A vasárnap azért lett kitalálva, mert ilyenkor az embernek van ideje mindenre és mindenkire. Látszik is, hogy ma már ez a harmadik bejegyzésem. Persze, ez nem lesz így mindig, hiszen ismét elkezdődött a vizsgaidőszak, de jó! L
Szerintem megint szavakban, esetleg mondatokban fogok összefoglalni az eddigi eseményeket, hiszen regényt lehetne írni, hogy mennyi minden történt. Kezdem is, nem sorrendben és prioritás szerint, hanem ahogy eszembe jutnak a dolgok:
· Kétszer is normálisan beszéltem a főnökkel, engedélyezett 3 szabadnapot
· Voltunk Tatán, sétáltunk nagyot, ettünk-ittunk
· 8kg-t fogytam… J
· Nem nagyon depiztem, talán csak egyszer, de ez is inkább a szakítás előtti napokban volt
· Fellélegeztem ugyan, de ismét egyedül vagyok, amit nem bírok elviselni.
· Nem sokára megyünk Horvátországba és muszáj lesz még lejjebb adni a térfogatomból, hogy beleférjek 1-2 ruhába.
· Voltam bent a régi melóhelyen, beszéltem ismerősökkel és egy ismerős vezetővel is. Hihetetlen "töltést" kaptam tőle lelkileg, erkölcsileg, szakmailag. Állítom, jobb volt, mint egy pszichológus.
· 2 éves lett az unokahúgom
· Találkoztam valakivel, aki nagyon fontos számomra, egy jó barát
· Ismét nem mentem bulizni, amikor hívtak
· E-maileztem a volt barátommal
· Rájöttem, hogy nem minden a szépség, és lehet valaki csodaszép, ha egyszer annyira egyszerű, hogy már szinte fáj
· Készítettem tzatzikit és avokádókrémet… mind elfogyott! J
· Voltam Szentendrén, Majálison, Pálvölgyi-cseppkőbarlangban
· Sütöttem bounty tortát… NAGYON finom és nagyon szép lett…
· Voltam moziba: Oly sokáig szerettelek és Star trek
· Szakadtam a röhögéstől – üvöltöttem a fájdalomtól
· Gyűlölöm a gyümölcsnapokat, és havonta egyszer utána a víz napot
· Végre meleg van, csak éppen nincs mit felvennem
· Úgy néz ki enyém a nyaraló 3 hétre, na meg az autó is, mert Apu lelép Amerikába
· Sikerült elintézni a dolgaimat a suliban –ugyan még nem teljesen
· Hamarosan költözik az egész cég, és megyek a megnyitóra, amit nagyon várok
· Megyünk a Bajadérra Pünkösdkor
· Belehalok, hogy nem zongorázhatok…
"Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént." (G.G. Márquez)
Amióta nem írtam ide, sok idő telt el, és nagyon sok minden történt. Többek között a legfontosabb, hogy vége lett, lejárt a próbaidő.
3 hónapig tűrtem, de aki ismer tudhatja, hogy nekem aztán senki nem tudja megmondnia, hogy mit csináljak, vagy ne csináljak. Neki sikerült! Ideig-óráig ugyan, de összejött. Talán azért, mert szerettem? Lehetséges.
A legjobb ugyanakkor, hogy sikerült (ismét) teljes idiótát csinálni magamból, de ez még semmi, a barátaim előtt is. Persze ők meg nem szóltak, nem figyelmeztettek, hogy "hé te hülye, már megint ugyanabba a gödörben keresgélsz valamit?" Hagyták, hagytak! Vicces, az egyik még el is hitte a szépet és a jót, ugyanúgy, mint én. Szánalmas volt az ember, és szánalomra méltó volt, ahogyan viselkedtem. szavakat nem találok...
Egyet viszont biztosan tudok és érzek:
:))) ! ! ! F E L L É L E G E Z T E M ! ! ! :)))
Jó tanulópénz és idő volt, remélem nem hoz össze a Sors többé ilyen emberekkel, ha pedig mégis, akkor nagyon gyorsan lépni fogok, és elkezdem lepattintani az illetőt.
Önző emberrel NE kezdjetek!
"... meg volt róla győződve, hogy azért kell a hosszú, henger alakú fémdobozok aljára ragasztani a mágnes csíkot, hogyha a tolvaj belenyúl, hogy kiszedje, és a lekapart zsákmányt a markába zárja, akkor nem tudja az ökölbe szorított kezét kihúzni a dobozból. És ilyenkor már könnyen meg lehet ismerni a gonosz embert, mert viszkis doboz van a kezén. Így megy ez."
(részlet a G.M. - Tesco Titkok 2. c. könyvből)
Nekem erről eszembe jutott, amivel kiskoromban oltott folyamatosan a Nagyapám, hogy tudom-e, hogyan kell majmot fogni egy befőttesüveg és egy banán segítségével...
No comment :)
Ma átköltöztünk végre az új irodába. Tágasabb, világosabb, szebb, jobb, a céghez kicsit közelebb áll, na meg hozzám is :) Gyakorlatilag megkaptam a legjobb helyet bent a sarokban, ugyanakkor rálátok midnenkire... az élet apró örömei.
Jelentem, minden a legnagyobb rendben! Ezeket összegezném... és ez mind tegnap történt:
Anyunak leszedték a felső koronáit. Úgy néz ki, mint egy boszorkány... de ez még mind semmi! A beszéde is vicces lett. "Bepöszült"
"Nosz, akkor holnap szütök neked szültkrumplit a maradék szültoldalaszhoz."
"Szemmi eszetre szem"
"Kiszit készni fogok"
etc,etc...
De a legjobb még háta van! :) Szívnia kell folyamatosan a fogát -gondolom a gyógyulás végett, mivel gyökérkezelt fog, hogy tisztuljon. Kint ül a tv előtt, és szívja, olyan cuppogó hangja van, vicces... én meg nem tudtam mi van, azt hittem puszikat dobál és elkezdtem visszacuppantgatni neki, puszikat dobálni. Erre kiderül, hogy csak cuppog. Szakadtam a röhögéstől. :D :D :D
Nagyon tetszett! :) Aki teheti, nézze meg.
"Ledarálnak... eltűntem..." városi falfelirat ismeretlen szerzőtől
"Egy bizonyos ponton túl nincs többé visszatérés. Ez a pont elérhető."
(Franz Kafka)
Valahanyadika... reggel... letartóztattak... feljöttek, összetörtek mindent, az egyik megütött...
leveleket küldenek, telefonoznak, mindenütt ott vannak, mindent kifigyelnek, nem igaz, az egész nem igaz, és nem is fontos, valaki ott... az istenit, senki nem segített...végül... csak mondják... lép... lép... lép... fordul lép... kérlek égesd el az összeset... ne maradjon semmi, egy sor sem... ne maradjon semmi... ledarálnak... eltűntem!
Volt meeting a főnökkel, volt nagy szerelem, majdnem szakítás, kicsi kiborulás, nagy őrjöngés, iszonyatosan fájó oldal egy hete, családban autólopás, unokahúg, Papa-Mama, nagy zabálás, szófosaás 6-9h-ig, rémálom, zenehiány, és persze szeretet is, nagy ölelés, szeretkezés, szép zene, kedves szó, színház, internet, bűntetés, majdnem mozi, mégnagyobbölelés, összemorgás, youtube, Apu, munka, új munkahely(iség), "holnaptol van állásom Cica", örülés, boldogság, szercsi, puszcsi, lávcsi, "nem foglak feleségül venni", nevetségesség, Árkád, Örs vezér tere, szakdolgozat intézkedés, Libri könyvesbolban Dalí könyv nézegetés, csókolózás, konyak, Barátok közt, "Apa, Anya, gyerekek", közhely, 3 pizza egyszerre, lejárt kechup, kis őrjöngés, nagy röhögés, telefonálás, majd telefon leba**ás, kolléga kirúgása, sértődés, merengés, álmodozás, majdnem zongorázás, hiszti, munkahelyi busz, "semmi Xtra", Cataflan, répatorta és répalé, körömfestés, Mónika show, ellenséggel beszélgetés, teázás, vicc, sírás, nagy szél, pici hó, autóvezetés, Anyu fogászat, e-mailek, képek, hatalmas beszélgetés, káposztástészta, könnyesre röhögés, világfájdalom, 3 hete nem jött meg, Jóban rosszban, 1 hete fotelban alvás, görnyedés, horkolás, simogatás, SZERETLEK, 2 szelet torta 840 forint, metro, hideg, ülőhely a BKV-n, találkozás egy volt exxel a buszon, I love Linux, utálok mindenkit, szürrealizmus, disznóól szoba, bocsánatkérés, unokahúg cumija, csalódas az emberekben, gyönyörű naplemente, köhögés, röhögés, büfögés, "rémület a... -ban", hagymás rántottás szendvics, lambada, Skoda Oktavia Xtrákkal, hajmosás, "úgy fájt, hogy bepisiltem", Sugár, gyömbér, Joshi Bharat show, csók, Subway szendvics, búcsúzás, kajajegy, mosolygás, Opera Mini, szerdán találkozunk...
Nagyjából így tudnám összefoglalni a múlthét eseményeit. Tartalmas volt.
Az önbizalmam kb. a béka segge alatt hever mélyen. Annyira kedvesek az orvosok. Nem értem, miért kell ennyire nagyképűnek lenni? Alázásból szereztek diplomát? Nálam summa cum laude-ra végzett ez a doktornő. :(
