Voltam a szokásos kis koncerten, amire mindig elmegyek havonta. Eljött ő is. Háromszor nézett meg. Ott volt az a kedves, csibészes mosoly. Nem is értettem, hogy mit szemlél rajtam, amikor se smink, se nem ültem nőiesen a padon és a ruhám... az inkább mókás volt. (halálfejes kalózos poló). Ő mégis megnézett.
Aztán másnap erőt vettem magamon és próba cseresznye alapon írtam neki. Visszaírt. Majd válaszoltam. Azt hittem le fog rázni. Megint visszaírt. Édes kis semmiségek, de nem rázott le. Kellemesen csalódtam benne.
Nem tudom lesz-e folytatása, de izgalmas egy igen ismert színésszel levelezni. Nem árulom el ki az, maradjon az én titkom...
