Szerdán találkoztunk a keddi kellemes kis MSN-ezés után. Sétáltunk egyet, közben (végre!) beszélgettünk. Megbeszéltük, hogy nem megy együtt, nem tudjuk elviselni a másik dolgait, megnyilvánulásait és "marjuk egymást". Így rohadt nehéz, de most kellett ennek véget vetni. Átöleltük egymást kétszer, Ő is a bőgés határán volt, de nagyon tartotta magát. Aztán hazamentem...
Június 8-án megyünk Elton John koncertre, addig nem beszélünk, nem találkozunk. Kiváncsi leszek arra az estére, mert biztos fogunk beszélgetni is, de elsősorban a koncert miatt megyünk. Nagyon várom! Igen, Őt is...
Itt vagyok bent a melóban. Nem bírtam ki, hogy ne írjak Neki egy sms-t. Megkérdeztem, hogy ez most komoly? Ezt most tényleg így akarjuk-e!? Visszaírta, hogy természetünknél fogva marjuk egymást és jobb most abbahagyni. Neki is fáj, de nem látja értelmét folytatni. Visszaírtam, hogy nehéz az élet és küzdeni kell, meg ilyesmi. Várom a választ, ha lesz egyáltalán. Ja, meg hogy belőlem még nincs teljesen kiölve a dolog... Na, most jött válasz...
Folyt köv máskor, megyek bőgni...
