... amikor már azt gondolnám (és a környezetem is), hogy minden ok, minden rendben, elbírtam felejteni Őt... Na, akkor van az, hogy előveszem a közös fényképeket, közös videókat - főleg amelyek még akkor készültek, amikor oly' nagy volt a szerelem... Előkerülnek a szerelmes üzenetek, levelek, sms-ek, az a bizonyos kulcstartó, előjön minden illat... behunyom a szemem, érzem a csókjait az ajkamon, érzem az érintését a bőrömön, hallom a mély hangját, szavai simogatják a lelkem... Pedig több, mint 1 éve, hogy nem vagyunk együtt, és lassan 1 éve, hogy nem találkoztunk.
Ezt szoktam hallgatni ilyenkor...
The Cranberries - Dreams
https://www.youtube.com/watch?v=u9AE8QQfx_E
Mindig ezt hallgattam, amikor utaztam le Hozzá. Ez a szám olyan szárnyaló, lüktet a ritmus, ahogy a vonat zakatol Hozzá... számomra teljes boldogságot jelentett a péntek délután, amikor végre munka után utazhattam Hozzá. Ott várt a pályaudvaron, mindig nagy öleléssel és hosszú csókokkal köszöntöttük egymást...
Nagyon hiányzik az érzés, az illat, a tudat, az utazás, a szavai, a kedvessége, az ölelése, a csókjai, a simogatása, a város... minden. HIÁNYZIK!!! Jó lenne újra átélni, akár csak egy percre is azt a hihetetlen boldogságot, amit akkoriban éreztem. Nem véletlenül süt le rólunk a boldogság és a szerelem minden képen és videón... Talán eddigi életem során az akkori időkben voltam a legboldogabb. Bizony, vissza fogom ezt még sírni párszor...
Ez van. Elmúlt. Fáj... Rohadtul fáj ott belül.
Ezt a két számot nagyon sokáig képtelen voltam végig hallgatni úgy, hogy ne sírjak... Sokat jelentenek még most is...
Vangelis - Alpha és Hymne
https://www.youtube.com/watch?v=rT5zCHn0tsg&feature=related
https://www.youtube.com/watch?v=PFx3a7KfN0c&feature=related
