Konkrétan meghalni nincs időm...
Házidolgozatot kellene írnom, hogy végre ténlyegesen is kimondhassam, hogy mindenből levizsgáztam, és mindenből "teljesítve" legyen az ETR-ben.
Lassan össze kellene pakolni, mert ugye szombaton utazunk Horvátorszgába egy hétre, és se ruhám, se pénzem, se időm, se semmi, etc. (azt már meg sem említem, hogy természetesen mikor máskor kell megjönnie a "vendégeimnek", mint utazás előtt, hogy még ez is közbeszóljon)
Melóban kilátástalan a helyzet, munka munka hátán, és mások egy fűszálat sem tennének keresztbe... NEM! Nem valakinek, hanem emberségből, hogy mondjuk a többi ne maradjon ott estig szívni. Mondhatnám, amit szoktam, hogy: "I don't care, couldn't care less" de nem teszem.
----------------------------------------------------------------------------------------------------
Ja, hab a tortán... Írtam emberünknek ma egy sms-t, hogy mi van, vagy mi nincs... Kicsit megelégeltem, hogy megint azt érzem, hogy valami nincs rendben, ugyanakkor 2 napja felém se bagózik a múzeumok éjszakája óta.
"Ha úgy érzed, hogy értelme van megbeszélni a kettőnk közötti dolgot, akkor találkozzunk este... Ha nem, köszönöm az eddigieket, de nem látom értelmét folytatni."
A válasz a következő volt:
"Szió! Ma is meló sokáig! Sorry! Ne hari nekem most nem fér bele egy szoros kapcsi! Sajnálom és megértelek!"
