Ismét találkoztunk múlthét péntek hajnalban. 4h-ig maradt, örültem neki. Pillanatnyi boldogság, amikor magához ölel és megcsókolja a homlokomat. Pillanatra csak én vagyok meg Ő, egy pillanatra csak MI vagyunk! Aztán elmúlik a pillanat, az érzés... Nem lehet az enyim...
Csütörtökön megint találkozunk... vacsorára jön. Főzök valami finomat, könnyű nyárit. Romantikus lenne némi kis gyertyfény és valami halk zene, de 20h körül még fent van a nap... Megoldom: majd besötétítek! Szeretem amikor hosszan beszél, mesél dolgokról. Élvezettel hallgatom, szinte már iszom a szavait. Közben magáhozölel, csókol, megsimogat, puszilgat és mosolyog. Mosolyog a szemével, az arcával és mosolyog az egész testével. Boldog percek, órák ezek.
